Esztergom története

 

A magyar Dunakanyar kapujában, Budapesttől 40 km-re, erdős hegyek koszorújában fekvő Esztergom a magyar nemzet történetének kiemelkedő helye.

 

Nemcsak történelmi múltja, de híres műemlékei, muzeális kincsei, kultúrtörténeti hagyományai, ódon hangulatot árasztó óvárosi utcái, jelentős kulturális rendezvényei is Magyarország nemzeti zarándokhelyévé teszik ezt a kis várost.

 

Ez a - földrajzi adottságai révén az őskőkor óta folyamatosan lakott - hely már a kelták (Kr. e. 350-től), majd a rómaiak (Kr. u. I - IV. sz.) korában fontos szerepet játszott a környék életében, amikor Solva néven a római limes jelentős castruma és települése állt itt.

 

Országos jelentőségre a magyarok honfoglalása után emelkedett, amikor Géza nagyfejedelem (972-997) ide tette székhelyét. Itt - a római castrum helyén kiépített várban - született fia, az államalapító Szent István király (1000-1038), akit itt is koronáztak királlyá 1001. január 1-jén. István király alapította az esztergomi érsekséget (1001), amely a mai napig a magyar katolikus egyház központja.

 

István király kezdett pénzt veretni Magyarországon, s évszázadokon keresztül itt működött az ország első és - hosszú ideig - egyetlen pénzverdéje.

 

A pénzverés feletti felügyeletet az esztergomi érsek gyakorolta, de az ő jogkörébe tartozott a magyar királyok koronázása is - majd ezer éven keresztül.

 

Esztergom két és fél évszázadon át királyi székhely volt, és ezer éve egyházi központ.

 

A vár alatt az Árpád-kori Magyarország egyik legjelentősebb városa alakult ki, gazdag kereskedő- és iparos polgársággal. Ezt a jelentős várost pusztították el a tatárok 1241-1242 telén.

 

Bár a várat nem tudták elfoglalni, és a város is hamarosan újjáépült, IV. Béla a királyi székhelyet Budára helyezte át.

 

A királyi udvar távozása, a gazdasági élet visszaesése ellenére a  város kulturális szerepe és súlya - főleg az egyház tevékenysége révén - jelentősen megnövekedett: a főkáptalannak és az Ágoston-rendnek főiskolái működtek itt a XIII. századtól kezdve.

 

A különféle szerzetesrendeknek 11 kolostoruk volt itt, s a régi város méreteire következtethetünk abból is, hogy területén 38 templomról vannak írott adatok, s ezek mellett 4 ispotályban gyógyították a betegeket. Mindenesetre a középkori Esztergom jóval nagyobb kiterjedésű volt a mai városnál.

 

Ezt a virágzó várost 1526-ban égették fel először a törökök, a várat azonban csak 1543-ban tudta elfoglalni maga Szulejmán szultán. Ettől kezdve több mint száz éven át török kézben lévő végvár volt Esztergom.

 

A vár birtoklásáért sok alkalommal pusztító harcokat vívtak. Az 1594. évi sikertelen ostrom alkalmával halt hősi halált a korai magyar líra európai jelentőségű költője: Balassi Bálint.

 

1595-ben sikerült visszafoglalni a várat, de 1605-ben újra török kézre került, s ott is maradt 1683-ig, amikor a híres párkányi győzelem után Sobieski János lengyel király és Lotharingiai Károly seregei végleg kiűzték a törököket Esztergomból.

 

A török háborúkban rommá lett jelentős település helyén szerény kisváros alakult újjá - a török elől Nagyszombatra és Pozsonyba menekült érsekség is csak 1820-ban tér vissza ősi székhelyére, s kezdi meg az új egyházi központ kiépítését.

 

Az 1848-as szabadságharc kezdetén - az országban másodikként - itt alakul meg a nemzetőrség, amely vér nélkül elfoglalja a szabadságharc későbbi mentsvárát, a komáromi várat.

 

Ugyanakkor az addig elkészült egyházi épületekben működik a szabadságharc legnagyobb hadikórháza. (A 48-as honvédtemetőben 604  magyar és 175 osztrák katona  nyugszik.)

 

A XIX. század végén lendületesen fejlődik Esztergom: 1894-ben vasutat kap, majd 1895-ben a régi város helyén létrejött négy önálló település (Esztergom szabad királyi város, a Víziváros, illetve Szenttamás és Szentgyörgymező) egyesül a mai Esztergommá.

 

Ugyanekkor adják át a forgalomnak (a korábbi hajóhíd helyett) az Esztergomot a túlparti Párkánynyal összekötő Mária Valéria hidat.

 

A város reményteli fejlődését az I. világháborút követő trianoni békeszerződés akasztja meg: 1920-tól Esztergom megye északi fele Csehszlovákiához kerül, Esztergom ismét határváros lesz, de azért megtartja megyei székhely rangját, és - mint iskolaváros - kulturális szerepkörét.

 

A II. világháború jelentős pusztításai után Esztergomot romvárossá nyilvánítják. Az állam és az egyház közti viszony megromlása idején helyzete tovább romlik (innen hurcolják börtönbe Mindszenty József hercegprímást - 1948), majd 1951-ben a megyeszékhelyet Tatabányára helyezik.

 

Mindezek ellenére, főleg iskolái, kulturális intézményei, közigazgatási szerepe révén megmaradt regionális kulturális központnak, történelmi múltja, műemlékei, muzeális értékei, környezetének táji szépségei és kedvező elhelyezkedése folytán pedig Magyarország egyik legvonzóbb idegenforgalmi, turisztikai központjának.

 

 

A Bazilika

 

Bármilyen irányból közeledünk Esztergomhoz, kilométerekről feltűnik a város jelképe, a tájba szépen illeszkedő Bazilika.

 

Ha Visegrád felől érkezünk, két hatalmas háztömb (régi, kanonoki épületek) között halad fel az út az ország legnagyobb templomához, a monumentális Bazilikához, amelyet négy prímás építtetett 1822-1869 között, Kühnel Pál, Packh János és Hild József tervei szerint. (A felszentelés már 1856-ban megtörtént. Erre az alkalomra írta Liszt Ferenc az Esztergomi misét, amelyet maga vezényelt az ünnepség alkalmával.)

 

A templom méretei lenyűgözőek: magassága a kriptától a keresztig 100 m, hossza 118 m, szélessége 49 m, az impozáns timpanon oszlopai 22 méteresek, a kupola belső magassága 71,5 m, átmérője 33,5 m.

 

A déli oldalbejáraton bejutva, a szentélyben Grigoletti: Mária mennybemenetelét ábrázoló képe tűnik elénk, ami a világ legnagyobb, egyetlen vászonra festett oltárképe: 13 × 6,5 m.

 

A déli oldalon szerényen húzódik meg a középkori székesegyház egyetlen megmaradt építménye, a híres Bakócz-kápolna, Bakócz Tamás érsek sírkápolnája. Az 1506-1507-ben, helyi vörösmárványból, olasz mesterekkel építtetett kápolna a magyarországi reneszánsz építészet egyik legkiemelkedőbb alkotása. Eredetileg más helyen állt, a Bazilika építésekor 1600 darabra szétszedték, és itt eredeti formájában visszaépítették. E kápolnában tartott tedeumot 1683-ban Sobieski János lengyel király és Lotharingiai Károly a török kiűzése után, majd 1706-ban II. Rákóczi Ferenc fejedelem is, amikor elfoglalta az esztergomi várat.

 

A Bazilika emeleti helyiségeiben a világhírű Főszékesegyházi Kincstár remekeiben gyönyörködhet a látogató. Itt tekinthető meg az Árpád-kori eredetű koronázási kereszt (erre tették le az esküt koronázáskor a magyar királyok) és Mátyás király híres, drágakövekkel és igazgyöngyökkel díszített, színarany kálváriája.

 

A templom alatti kriptában középkori főpapok síremlékeit, az óegyiptomi stílusban készült kör alakú sírboltban az esztergomi érsekek temetkezési helyét látjuk. Ide kerültek végső nyughelyükre 1991. május 4-én Mindszenty József hercegprímás földi maradványai is. (Azóta a magyar katolikusok búcsújáró helye lett a látványos altemplom.)

 

Aki a környék panorámájában akar gyönyörködni, felmehet a kupolába is, ahonnan páratlan körkilátás nyílik a Börzsönyre, Visegrádi- hegységre, a Pilisre, a Gerecsére és a távoli, ködbe vesző felvidéki hegyekre is.

 

 

A Bazilika a Várhegy közepén áll. Az oszlopcsarnoktól észak felé kerülve Medgyessy Ferenc szobrászművész Szent István királyt ábrázoló lovas szobra mellett haladunk el. Ezen a tájon állt Géza fejedelem palotája - István király születési helye.

 

A szobor és a Bazilika északi tornya között, a Géza fejedelem által épített Szent István vértanú templom helyén szabadtéri oltár jelzi azt a pontot, ahol ezer évvel ezelőtt az első magyar királyt, Szent Istvánt megkoronázták. Az emlékoltártól ÉK-re a hegy lábánál áll a volt érseki Nagyszeminárium, amelynek érdekessége, hogy az északi homlokzata klasszicista, a déli – bazilikára néző – pedig romantikus stílusban készült

 

 

Szent István megkoronázása (Milleneumi emlékmű)

 

A közeli északi rondellán áll 2001. augusztus 15-től Melocco Miklós szobrászművész István király megkoronázását ábrázoló, monumentális  millenniumi emlékműve.

A rondelláról szép kilátás nyílik a Garam folyó torkolatára, a Duna menti hegyekre. Az északi városrész, Szentgyörgymező apró házai közül kiemelkedő, középkori eredetű templom tornya mögött, a Duna parton elénk tűnik a 48-as honvédtemető facsoportja is.

 

 

Vármúzeum

 

Ha eredeti utunkat folytatjuk, a bazilika nyugati homlokzata előtt visszasétálva az Árpád-házi királyok és későbbi érsekek palotájának maradványaihoz, és a 2000-re, Gál Tibor tervei szerint átépített Vármúzeumhoz jutunk. A magyarországi román stílusú építészet kiemelkedő alkotásából a híres Szent István szoba, a lakótorony és a későromán-koragótikus királyi várkápolna érdemel említést. A termekben kiállítás mutatja be Esztergom múltját.

A várból a régi kaputornyokon át ereszkedünk le a Víziváros felé: a felvonóhíd után a Városalapítót, Esztergom millenniumi emlékművét (Vigh Tamás munkája), majd a lejtő alján, a bástyafalak előterében Vitéz János érsek (1465-1472) szobrát látjuk (Szentirmai Zoltán alkotása).

 

Utóbbi Mátyás király nevelője, kancellárja, az első magyar egyetem alapítója volt. Az úttest másik oldalán áll a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Vitéz János Tanárképző Központ impozáns épülete. Tovább haladva, tölgyek koszorújában a török elleni ostromban hősi halált halt Balassa (Balassi) Bálint szobra (Dózsa Farkas András műve), majd a Víziváros bejáratánál Liszt Ferenc szoboralakja (Marosits István munkája) tűnik elénk.

 

 

Víziváros

 

A Víziváros hangulatos főutcáján jobbról középkori eredetű épületek sorakoznak: az esztergomi bég (török várparancsnok) lakóháza, majd a régi Vármegye Háza következik.

 

A bal oldalon álló egytornyú templomot és rendházat a törökök kiűzése után a ferencesek építették - ma a Szatmári Irgalmas Nővéreké. A zárda sarkán az 1739-es pestis emlékére állított (1740) barokk Immaculata szoborcsoport vonja magára a figyelmet.

 

A Víziváros főterén álló kéttornyú plébániatemplomot a jezsuiták építették barokk stílusban (1728-1738). Díszes berendezésének java része a II. világháborúban pusztult el. A mellette álló jezsuita rendházból építtette ki Lippert József tervei szerint neoreneszánsz stílusban Simor János hercegprímás a mai prímási palotát (1880-1882). A palota második emeletén találjuk az ugyancsak Simor által alapított és világszerte ismert Keresztény Múzeumot, amelynek legjelentősebb darabjai a középkori táblaképfestészet és szobrászat remekei, de jelentős XIII-XV. századi itáliai, és későbbi, nyugat-európai festmény-, és iparművészeti anyaggal is rendelkezik a múzeum, amelynek XIV-XVIII. századi gobelinjei is híresek.

 

A prímási palotán túl, a Nagy-Duna parton áll a törökverő Sobieski János, lengyel király emlékműve (Körmendy Frim Jenő és Nagy János alkotása). Mindszenty hercegprímás teréről híd ível át a Kis-Dunán a szigetre. A Prímás szigetről az 1945-ben felrobbantott, és 2001-ben újjáépített Mária Valéria híd Párkányba vezet át.

 

A hídfő mellett Szervátiusz Tibor ,,Híd-oltalmazó Boldogasszony” szobra hívja fel figyelmünket.

 

A szigeten találhatóak a város sportintézményei. Utunkat a Kis-Duna sétány évszázados platánjai alatt folytatjuk tovább. A balra nyíló Katona István utca az egykor itt lakó híres történetíróról kapta nevét (emléktáblája a 6. sz. ház falán). A hangulatos kis utca barokk házai török eredetűek: Rusztem pasa fürdőjének maradványait rejtik itt a falak. Az utca végén, a városfalmaradvány sarkán emléktábla (Nagy János szobrászművész alkotása) jelzi azt a helyet, ahol a magyar nyelvű líra európai rangú megteremtője: Balassa (Balassi) Bálint halálos sebet kapott 1594. május 19-én, a török kézen lévő Esztergom ostrománál.

 

Tovább haladva a Víziváros déli sokszögbástyáján az I. világ-háború 14. honvédezredének emlékművét látjuk (Berán Lajos műve). Szemben, a Kis-Duna túlsó oldalán, a Prímás szigeten az Aquasziget Élményfürdő épülettömbje látható (tervezője: Finta József).

 

 

Szent Tamás-hegy

 

A sétány tovább a kellemes vizű strandhoz, illetve a városközpontba vezet, aki azonban a város szép panorámájára és további látnivalóira kíváncsi, jöjjön tovább velünk a Liszt Ferenc és Batthyány utcán a Szent Tamás-hegyre. Utunk az új Szeminárium és a híres Főszékesegyházi Könyvtár épületei között vezet. Utóbbit Hild József építette 1853-ban (oromzatán Szent Jeromos szobra), s ez a vidék egyik leggazdagabb könyvtára.

 

Az Árpádkortól folyamatosan fejlődő gyűjtemény jelentős kódex- és ősnyomtatványanyagából csupán a XII. századi kéziratos Esztergomi Iskoláskönyvet (az Árpádházi hercegek tankönyvét) említjük itt meg.

 

A Szent Tamás-hegy lábánál vagyunk ismét, ahol kedves kisvendéglők, panziók várják házias ételekkel, szállással, magyaros vendégszeretettel a megfáradt látogatókat.

 

A Batthyányi Lajos és a Basa utca kereszteződésénél jobbra elfordulva a szép fekvésű barokk kálvária stációi mellett a Szent Tamás kápolnához jutunk, melynek XII. századi elődje a török háborúkban pusztult el. Névadója az 1173-ban szentté avatott Tamás canterburyi érsek volt. A kápolnától gyönyörű kilátás nyílik a Várhegyre, az alatta fekvő Vízivárosra, valamint sétánk további célpontjára: az egykori királyi városra és festői környékére.

 

A kápolnától sétaút, majd lépcsős lejáró vezet a hegy peremén a Szent István emlékműhöz. A domborművet (Antal Károly alkotása), amely István király esztergomi koronázását ábrázolja, 1938-ban, halálának 900. évfordulóján állították.

 

A főúthoz leérve a balra nyíló Imaház utcába vesszük az irányt, ahol az egykori zsinagóga előtt Martsa István Mártíremlékművét láthatjuk. Az imaház 2006-ban az önkormányzathoz került, azóta kulturális intézmények költöztek oda, rendezvények és konferenciák helyszínévé vált.

 

Az Imaház utca végén, bal oldalon a barokk Szent István kápolnát találjuk, szemben pedig megpillantjuk a szintén barokk épületben található Duna Múzeumot. Az Év Múzeuma (2001) és a Családbarát Múzeum (2005) díjak mellett a Duna Múzeum 2003-ban elnyerte az Európai Múzeum Fórum (European Museum Forum) különdíját, 2008-ban pedig a Vendégbarát Múzeum díjat.

 

A múzeummal szemközti Vörösmarty utcán végigsétálva a városközpontba érkezünk, ahol balra fordulva a Rákóczi teret (vörös műkősáv: egykori Királyi város Szent Lőrinc kapujának és a városfalnak a nyomvonala) keresztezve a Széchenyi teret érjük el.

 

A Széchenyi térre tartva baloldalon látható a város keleti falának nyomán kialakult Simor János utca. A Simor János utca és a város főutcájának, a Kossuth Lajos utcának a torkolatánál áll az 1950-es években épült nagy árkádos, Három Szerecsen ház, amelyen látható Tar István alkotása, a középkori lovag modern szobra, az Esztergomi Latin polgár.

Elérjük a város főterét, a Széchenyi teret, amely eredetileg a középkori, majd a barokk város piactere volt.

Széchenyi tér bal oldalán haladva sétálunk tovább a valahai patikától (Széchenyi tér 25., barokk sarokház, ahol patika működött közel 200 évig) a postáig.

 

A tér végén jobbra tekintve, a teret déli oldalon lezáró, árkádos barokk palota a Városháza látható, előtte pedig a fehér mészkőből készült Szentháromság szoborcsoport emelkedik, amelyet 1900-ban adtak át. A Városháza eredetileg Bottyán Jánosnak, „Vak Bottyán”generálisának a földszintes háza volt, ami 1723 óta tölti be a városháza szerepét.

 

A Városháza bal oldala mentén haladva a Bottyán János utcában folytatjuk sétánkat. Utunk során többek között az 5-ös számú Meszéna-ház gyönyörű Napsugaras kapuját és a Ferences-rend templomát és kolostorát is láthatjuk.

 

A Bottyán János utca a Jókai utcával folytatódik, amelynek 1-es számú épülete a Sándor palota.

 

Utunkat azonban nem a Jókai utcán folytatjuk, hanem elkanyarodunk jobbra a IV. Béla király útja irányába, ahol a 3-as számmal jelzett klasszicista Plébániaház érdemel figyelmet.

Az utca végén a Szent Péter és Szent Pál templomnál, azaz a barokk homlokzatú, Belvárosi plébániatemplomnál bekanyarodunk jobbra a Deák Ferenc utcába. Az Öregtemplomnak is nevezett egytornyú templom 1757-62 között épült, és a Bazilika után ez Esztergom második legnagyobb temploma, a megyében pedig a harmadik legnagyobb. Tornya hetven méter magas.

 

Deák Ferenc utcán át a volt Vármegyeháza épülete előtt elhaladva visszajutunk a Széchenyi térre, amelynek nyugati oldalán haladunk tovább. A tér végén balra fordulva a Lőrinc utcára érkezünk.

 

A Lőrinc utca a volt északi városfal nyomvonalán halad a valahai Lőrinc kaputól a Kis-Duna ághoz.

Ha a Lőrinc utcáról egyenesen haladnánk a Mária Valéria híd irányába, akkor a Bottyán hídon keresztül az Aquasziget Élményfürdőhöz érkeznénk. Ha balra fordulnánk, akkor egy kellemes sétát tehetnénk a platánfák alatt, a Kis-Duna partján. A Lőrinc utca végén jobbra fordulva az évszázados platánokkal övezett Kis-Duna sétányon tudunk visszajutni a Várhegyre, a Bazilikához. A sétány végén, a Kis-Dunán átívelő Kossuth Lajos hídnál jobbra vesszük utunkat a Mindszenty hercegprímás térre.

 

Utunkat a tér végén balra a Berényi Zsigmond utcán folytatjuk, amelyből egy szűk kis feljárón jutunk a Macskalépcsőhöz. Ha nem a Macskalépcsőt választanánk, hanem egyenesen haladnánk tovább, akkor pár méterrel odébb a Berényi Zsigmond utcában a 400 éves egykori török imaházat érnénk el, az Uzicseli Hadzsi Ibrahim Dzsámit, amely ma múzeumként működik.

 

Macskalépcső a Várhegy Északi rondellájához közel fut be a Várhegyre, a Bazilikától nem messze.

 

 

Pócsik György