Ehingen

Népessége: 25.928 (2017)

Bevezetés
Ehingen városa Baden-Württemberg szövetségi tartomány délkeleti részén fekszik, 23 km-re délnyugatra Ulmtól és 67 km-re délkeletre Stuttgarttól. Másféle megközelítésben Ehingen a "Sváb Alpok" déli szélén helyezkedik el, ott, ahol a Schmiech, egy tiszta, dús vizű folyócska a Dunába torkollik. Ezenkívül a város fontos forgalmi, kereskedelmi utak kereszteződésénél fekszik. Ez a közlekedés szempontjából kedvező fekvés és a Schmiech folyón keresztül vezető gázló nagymértékben befolyásolták a város fejlődését. Ehingen ma egy kis virágzó közösség, prosperáló gazdasággal, ahol a szorgalom és a tradíciók ápolása azonos helyet foglal el.    

A város története
 Ehingen területén az első emberek feltételezhetően már a korai kőkor idején letelepedtek, ezt az egyes leletek is igazolják. A keltákról kevés a bizonyítékunk. A római időkben Ehingen fontos átmenőpont volt (hadi út). Ezt követte az alemann bevándorlás, amellyel Ehingen története kezdődik (az -ingen végződés erre utal). Jelentős leletként egy, a Schmiech patak mellett 1929-1930-ban feltárt alemann temető szintén erről tanúskodik. Az első fennmaradt oklevél, amelyben Ehinga neve említésre kerül, a Churi Püspökség és a Schwarzachi kolostor közötti cserelevél 961- ből. A település a Schmiech kanyarulatában, a mai Alsóváros helyén terült el. A várost ténylegesen a Berg-Schelklingen grófok alapították meg váruk mellett a Schmiech mentén. Rájuk emlékeztet a város mai  címere.

A Berg grófi ház kihalása után Ehingen 1346-ban Ausztriához került. A pénzügyileg gyenge Habsburgok viszont egyből elzálogosították a várost különböző nemeseknek. Ez a körülmény, valamint a polgárok növekvő jóléte lehetővé tette, hogy a város olyan jogokra tegyen szert, amelyek  közel álltak a birodalmi városokéihoz.

1500 körül Miksa császár többször is Ehingen falain belül vendégeskedett. Baráti köréhez tartoztak az ehingeni születésű Winckelhofer testvérek, Jakob Locher költő és Jörg Muscat szobrász.

A harmincéves háború után Ehingenben rendszeresen összegyűltek a sváb – osztrák rendek; a gyűlések helyszíne a Piactéren  található Rendek háza volt. 1689-től 1806-ig a város a később feloszlatott  Dunai Lovagi Kanton központja volt. Az 1688-as és az 1749-es tüzek jelentős nyomokat hagytak a városképen.

Első ízben 1790 körül készített Anton Kirchebner, a tiroli paraszti származású térképész pontosabb térképet Elő-Ausztriáról.

De ezt az 1793-ban kitört, a franciákkal vívott háborúk miatt többé nem nyomtatták ki.

Württemberg és a járások reformja

Az 1805-ben megkötött Pozsonyi Békében a Habsburgoknak át kellett adniuk Elő-Ausztriát a francia szövetségeseknek. Négy és fél évszázados osztrák uralom után Ehingen az újonnan létrehozott Württembergi Királysághoz került. Már a következő évben egy körzet központja lett, amelyet 1934-ben Ehingen járásra neveztek át.

Az 1816-os éhségévben a szükség elérte Ehingent, amely a raktárakban elhelyezett tartalékoknak köszönhetően valamivel könnyebben vészelte azt át, mint Közép-Európa más községei és városai. Noha 1717 óta a városnak volt tűzoltószivattyúja, csak 1861. július 18-án alapították meg az Ehingeni Önkéntes Tűzoltóságot, életre hívva ezáltal a tűz ellen harcoló szervezetet. A 19. század közepére - végére az ipar és vele együtt a város is gyorsan fejlődött. Jelentősek volt a sörkészítés (1890-ben 21, de Ehingenben még ma is 4 sörfőzde működik) és az építőipar (Ehingeni Cementművek, 1890 – 1925). 1937-ben települt a városba a Swäbische Zellstoff AG (ma Sappi). A II. világháború után emelkedett fel a Schlecker család, amely 1902-ben a Tuchergasséban álló hentesbolttal kezdett, amely később a Bahnhofstrasséra költözött. A város eközben – az egész Ehingeni Járáshoz hasonlóan – Württemberg-Hohenzollern tartományhoz tartozott, majd 1952-től az újonnan létrehozott Baden-Württemberg Szövetségi Tartományon belül Dél-Württemberg-Hohenzollern megyéhez.

Az 1973-as járási reform folyamán az Ehingeni járás túlnyomó részét Ulm járással együtt az új Alb-Donau járáshoz csatolták, az Ehingeni járás néhány községét pedig a megnagyobbított Biberachi járáshoz. Ezzel Ehingen elveszítette járási központ szerepét. 17 környező község városrészként történt hozzácsatolásával a város lakosságszáma átlépte a 20000-es határt. Ezért a város vezetése egy kérelmet adott be, hogy a várost emeljék nagy járási központ szerepbe, amelyhez 1974. január 1-jei hatállyal a tartományi vezetés hozzájárult. Néhány járási feladat ezzel átkerült Ehingenhez, ezáltal részben kiegyenlítődött a járási központ szerepének elvesztéséből keletkezett veszteség. Ehingenben található az Alb-Donau Járás Tartományi Közigazgatási Hivatalának (Landratsamt) kirendeltsége.
 

Főbb látnivalók

A főutcán (Hauptstrasse) álló magas homlokzatú, erkélyekkel díszített barokk épület az egykori Lovagház (Ritterhaus, 1692).

Az egykori rendek háza (Ständehaus, 1749) a Marktplatzon áll, rendi termeit kecses, rokokó formák díszítik.

A templomok között a konkviktusi (Konkviktskirche, 1712-1719) a legjelentősebb. A különös, nemes vonalú barokk templom alaprajza görög kereszt, lapos központi kupolával és kitöltött sarkokkal, ami nem jellemző a sváb templomokra.

Egy sziklakiszögellésen épült a Plébániatemplom (Pfarrkirche), eredetileg gótikus csarnoktemplomként, de a XVIII. században alaposan átépítették. A templomban néhány értékes, a XVI. századból származó faszobor áll.

A Boldogasszony templomban (Liebfrauenkirche) egy, a XV. századból származó Madonna-kegyképet láthatunk.

A világi épületek és látnivalók közül legjelentősebb a városháza (Rathaus), amely 1713-ban épült. A régi városházát 1688-ban a pfalzi örökösödési háború alatt lerombolták: a francia katonák több más épülettel együtt a gótikus városházát is felgyújtották. 1713-ban újjáépült, majd 1890-ben és 1975/76-ban továbbépítették, bővítették.

A középkori Ehingent alapításától kezdve egy 6 és fél méter magas és 2 méter széles fal vette körül, amelyen védelmi folyosók futottak körbe. A városfalhoz tartozott a Miklós-kapu, a riedlingi kapu és az ulmi városkapu is.

Esztergom és Ehingen testvérvárosi kapcsolata
A hivatalos partnerkapcsolat 1992-ben indult Esztergom második testvérvárosával. A hivatalos kapcsolat mellett a civil szervezetek is sokat fáradoztak a két város együttműködésének elmélyítésén.
Ehingen szeretetszolgálatai adományokkal segítik az esztergomi szociális intézményeket és a Vaszary Kolos Kórházat az itteni karitatív szervezeteken keresztül. A két város kapcsolatában fontos tényezőként szerepelnek a baráti társaságok, illetve az Esztergomi Német Nemzetiségi Önkormányzat.
Együttműködésük révén Esztergom polgárai számos élvezetes zenekari, művészeti együttesi előadáson vehettek már részt. Ehingen történelmi polgárőrsége (Bürgerwache) és zenekara felejthetetlen élményt jelentett a város ünnepségein.
 

A város honlapja: https://www.ehingen.de/startseite/