Szapucsek
György néven, egy cserepesmester fiaként látta meg a napvilágot 1884. április
23-án. A szintén papi hivatást választó bátyja, Marcell példáját követve
változtatta meg a nevét Serédire, majd fölvételét kérve a bencés rendbe,
Pannonhalmán kapta noviciusként a Jusztiniánt, mint rendi nevet 1901. augusztus
6-án. Jeles érettségi vizsga után 1904 őszén elöljárói Rómába küldték
a tehetséges fiatalembert, ahol a Collegio de Sant’ Anselmóban folytatta
tanulmányait. Érdeklődése egyre inkább a kánonjog felé fordult. Amint
Erdő Péter mélyreható tanulmányában írja, Serédi történeti orientációjában
méltán fedezhetjük fel Pierre Bastien személyes hatását. Tudós egyházjogászként
később jelentős szerepet játszott az Egyházi Törvénykönyv előkészítésében.
A Rómában már ismert, komoly tekintéllyel bíró fiatalembert Kohl Medárd
esztergomi segédpüspök szentelte pappá 1908. július 14-én Pannonhalmán,
de még le sem telt a nyári szünidő, máris visszament Rómába, mivel X.
Pius pápa az egyházjogi kodifikáció vezetésével a kor legkiválóbb
egyházjogászát,
Pietro Gasparri bíborost bízta meg, aki Serédi Jusztiniánt vette maga mellé
közvetlen munkatársául. Hamarosan a kánonjog oktatója lett, de a teljes
egyházjogi tematika nagy részét tanította, avatott ismerője volt a magyar
vonatkozású részleges egyházjognak is. Bíborosi kinevezésekor, 1927. december
21-én XI. Pius pápa a következő szavakkal méltatta: „Ki kell emelnünk
munkásságát az egyházjogi kódex, e nagyszerű alkotás szerkesztése körül.
Mi tudjuk legjobban, hogy ennek a munkának ő volt a legfőbb munkatársa”.
1927. november 29-én nevezték ki esztergomi érsekké, és így az ország
hercegprímása
lett. Püspökké maga a pápa szentelte. Főpásztorként az egész egyház
szervezetének
és életének összefüggésében nézte a problémákat. Az emberi szabadságról
írott francia nyelvű értekezésében azt vizsgálta, hogy az egyház saját
jogrendjében milyen elismerést és garanciát biztosít az emberi jogok számára.
Magyarország főpásztoraként szembesülnie kellett azzal a drámai ténnyel,
hogy az egykori esztergomi egyházmegye jelentős része az elcsatolt területekhez
került az Esztergomi Főegyházmegye bevételi forrásaival együtt ugyanakkor
például Budapest külső, ipari jellegű területeinek lakói plébániák és
papok híján nem részesültek kellő lelkipásztori ellátásban. A prímás
haladéktalanul
hozzálátott a plébániák építéséhez, bár azok ellátása és fönntartása számtalan
anyagi akadályba ütközött. Főpásztori tevékenységének kimagasló tanúbizonysága
volt az 1941-es Esztergomi Főegyházmegyei Zsinat. Működése alatt Magyarországon
tizennégy püspököt szentelt, közöttük 1944-ben Mindszenty Józsefet, aki
a veszprémi egyházmegyében töltött be ezután főpapi szolgálatot. Serédi
mélyen szívén viselte a magyar kultúra ügyét. Sokat fáradozott azon, hogy
a Vatikáni Könyvtár magyar nyelvű anyaga bővüljön és helyet kapjanak
benne az idegen nyelvű, de magyar vonatkozású kiadványok is. „A prímás
nem csupán nagy tudós, a Szent István Akadémia elnöke, a Budapesti Pázmány
Péter Tudományegyetem Hittudományi Karának és az Oxfordi Egyetem Jogi Karának
tiszteletbeli rektora volt, hanem olyan személyiség, aki sokat tett a magyar
és az egyetemes kultúráért” – emeli ki méltatásában Erdő Péter. Az 1938-as
Eucharisztikus Kongresszus felejthetetlen ünnepségsorozata, valamint a
háborús évek megpróbáltatásai idején is ő állt a katolikus egyházi események
középpontjában. Ellenezte a szélsőjobboldal szociális demagógiáját, tiltakozott
a fajelmélet ellen, de a főként 1944-ben bekövetkezett szörnyűségeket
minden igyekezete ellenére sem tudta megakadályozni. A háborús körülmények
között még a számára szükséges gyógyszerekhez sem juthatott hozzá. 1945.
március 29-én bekövetkezett halála után az Esztergomba bevonuló szovjet
katonák már csak a Prímási Palota ravatalán láthatták.
forrás: hídlap
Serédi Jusztinián hercegprímás
2010-04-26 10:30
Az első világháború elvesztése és az azt követő trianoni békediktátum sokkolóan hatott a magyar nemzetre. A frontokon elesett katonák fölötti fájdalmat csak fokozta az ország kétharmad részének elcsatolása, a Szent István-i Magyarország szétdarabolása, a családok szétszakítása, a rövid, de annál véresebb kommunista diktatúra túlkapásai és a maradék magyar hazába menekült, földönfutóvá vált nincstelenek sokasága. Az embert próbáló évtizedek idején töltötte be az esztergomi érseki széket Csernoch János utóda, Serédi Jusztinián hercegprímás, esztergomi bíboros-érsek, Magyarország első főpapja.