Pázmány és Esztergom – mai szemmel
A török hódoltság adta történelmi fintor, hogy Pázmány Péter esztergomi bíboros, érsek sosem járt Esztergomban. Ez, a ma sokak számára különös helyzet a 16-17. században sajnos több magyar egyházvezetőt is érintett, hiszen az Oszmán Birodalom az első magyar várost, Esztergomot is bekebelezte, az egyház élére kinevezettek rangjának megnevezésében azonban továbbra is maradt az esztergomi jelző. Pázmány Péter érsek székhelye Nagyszombat volt, ennek megfelelően a felvidéki területeken tudta jobban kifejteni tevékenységét. Karizmatikus egyénisége és tettei, munkája alapján a római katolikus egyház egyik legnagyobb magyar vezetőjeként tartják számon. Így lehet, hogy egész alakos szobra – Simor János érsek szobrával együtt – a Bazilika központi részét díszíti. Személye szimbolikus a katolikus egyház számára, hiszen – miként ezt neve kapcsán sokat emlegetik ma is – amikor született, Magyarország lakosságának többsége protestáns volt, amikor pedig meghalt ez az arány – köszönhetően épp Pázmány ténykedésének – megfordult. Jól mutatja politikusi hajlamát, hogy a rekatolizálásnál elsősorban a magyar nemesség főúri családjait győzte meg, hogy szakítsanak a reformátussággal és térjenek vissza a római katolikus egyházhoz. A főszékesegyházban látható szobra ezt a korszakot is megjeleníti, Pázmányt, főpapi öltözékben, mint lánglelkű prédikátort ábrázolja az alkotó, az olasz Della Vedova. Érdekesség, hogy a kupola alatti térben, ahol a szentély felé néz Pázmány Péter és Simor János bíboros érsekek életnagyságot meghaladó szobra, a megrendelő és a nagy előd állnak egymás mellett, hiszen a Pázmányt ábrázoló carrarai márványszobrot Simor János készíttette.
A pozsonyi lelet világgá kürtölése után máris megindultak a találgatások, hogy mi lesz Pázmány Péter érsek maradványainak sorsa. Szinte bizonyos, hogy a lelet Pozsonyban marad, hiszen a szlovákok is nagyra tartották, tartják a magyar főpapot, aki az ellenreformáció idején szorgalmazta, hogy azokban a hitközségekben, ahol többségében szlovákok élnek, ott ne magyarul, hanem szlovák nyelven folyjék a prédikáció. Az első hírek ugyanakkor arról is szóltak, hogy a pozsonyi Szent Márton-dómban valószínűleg külön emlékhelyet, szentélyt kap Pázmány sírja. Mint a Hídlap megtudta, mindezek ellenére nem elképzelhetetlen, hogy az egykori érsek testének maradványaiból ereklyeként kaphat a magyarországi római katolikus egyház.

A református sarjból lett katolikus vezető fordulatos életútja
Pázmány Péter ősrégi magyar családban született 1570. október 4-én Nagyváradon. Iskoláit szülőföldjén kezdte, azután Kolozsvárra ment, ahol 1583-ban elhagyta a református vallást, és 1587-ben belépett a Jézus-társaságba. A próbaidőt Krakkóban töltötte, a bölcseletet Bécsben tanulta, a hittudományokat Rómában. 1597-ben tanulmányi felügyelő lett a rend grazi nevelőintézetében, majd a rákövetkező évben az ugyanottani egyetemen a bölcselet tanára. 1601-ben a sellyei rendházba küldték elöljárói, hogy hazájában, mint hithirdető működjék a katolikus vallás emelésén. Kassán és Nyitra vármegyében tevékenykedett nagy sikerrel. 1603-tól ismét Grazban élt, ahol három évig a hittudományokat tanította. 1607-ben másodszor küldték hazájába, ahol Forgách esztergomi érsek vette udvarába. A következő évben országos figyelmet vont magára, ugyanis a pozsonyi országgyűlésen, mint rendjének képviselője, hatalmas beszédben szólalt fel a bécsi békekötés 8. pontja ellen, amely a jezsuitáktól megtagadja az országban a birtokszerzési jogot. Forgách érsek kezdeményezésére és II. Mátyás kérelmére V. Pál pápa felmentette Pázmány Pétert szerzetesi fogadalmai alól. 1616. április 25-én turóci préposttá és szeptember 28-án az időközben elhunyt Forgách helyébe esztergomi érsekké nevezték ki. A bíbort VIII. Orbántól kapta 1629-ben. 1635-ben Nagyszombatban egyetemet alapított, Pozsonyban a jezsuitáknak kollégiumot és iskolát, Érsekújvárt és Körmöcön a ferencrendieknek kolostort építtetett. Pázmány Péter elévülhetetlen érdeme a mai irodalmi nyelv megteremtése és mint a szó mesterét a „magyar bíboros Cicero” névvel tisztelte meg nemzete. Írásbeli munkáinak száma körülbelül harmincat tesz ki. Pázmány Péter Pozsonyban halt meg 1637. március 19-én.

forrás: hídlap