Hasonlóan ismétlődött meg a történet Kopácsy József esetében is, aki ugyan nemesi családban született, de a familia elszegényedvén édesapja kőművesmesterként kereste a kenyerét, tartotta el családját. Kopácsy 1775. május 30-án született Veszprémben. Középiskoláit is itt, a „királynék városában” végezte, filozófiai és teológiai tanulmányait pedig az Emericanumban, a Pázmány Péter alapította Bölcsészettudományi Karon folytatta. Zircen szentelték pappá 1798. május 30-án. Hamarosan veszprémi plébános lett, miközben egyházjogot és egyháztörténelmet tanított. Ragyogó szónoki tehetsége elsőként, nagy nyilvánosság előtt 1809-ben, Károly Ambrus érsek temetésén csillant fel, noha eredetileg nem ő lett volna a kijelölt szónok. Vilt József győri püspök ravatalánál is ő mondotta a búcsúbeszédet. 1819 augusztusában pristinai címzetes püspök lett. Fölszentelését Rudnay Sándor érsek végezte. Veszprémi püspöki székét 1825. február 26-án foglalta el, elnyerve így a királynék koronázási jogát. 1833-ban, a reformkor szándékainak megfelelően elrendelte a magyar nyelvű anyakönyvezést. Számos templom építése mellett szülei házát átalakítva teremtette meg a jeruzsálemhegyi iskolát. Igazi mecénás volt. Esztergomi érsekké 1838. december 20-án nevezték ki, bár –amint Beke Margit írja- a püspök előrehaladott korára hivatkozva ki akart térni a méltóság elől, ám végül kénytelen volt engedni V. Ferdinánd császár és XVI. Gergely pápa szándékának. Érseki széke elfoglalásában komoly nehézséget jelentett, hogy részint nem volt a városban érseki rezidencia, másrészt anyagi okok miatt igen lassan haladt a Bazilika építése is, amelynek folytatásával az időközben meggyilkolt Pach János helyett a szintén nagyszerű építészt, Hild Józsefet bízta meg. Hogy az építkezés mégis folytatódhasson, Klemens von Metternich herceg tanácsára három esztendeig még megtarthatta a veszprémi püspökség javadalmait is. Noha a pápa is ragaszkodott Kopácsy kinevezéséhez, a bíborosi rangot janzenista színezetű gondolkodása miatt nem kaphatta meg. (A janzenisták élesen szemben álltak a jezsuita tanítással, és bár nem okoztak egyházszakadást, Róma soha nem fogadta el hitvallásukat.) A Bazilika építése mindenesetre erőteljesebb lendületet vett, érdemes megjegyezni, hogy a kupola építésénél alkalmaztak először fém rácsszerkezetet. Ekkor dolgozott Esztergomban Marco Casagrande szobrász, Michelangelo Grigoletti és Ludwig Moralt festőművész is. Kopácsy hercegprímás még megérhette, hogy 1845. augusztus 18-án ő tűzhette föl a keresztet a kupolára és az oromzat felirata is az érsek nevéhez fűződik. Ő építtette Gramling Ignác ácsmesterrel azt a hajóhidat, amelyet 1842-ben adtak át rendeltetésének. Igaz ugyan, hogy a teherszállító hajók előtt meg kellett nyitni, és ez kissé lassította a forgalmat, de lényeesen nagyobb teherforgalmat volt képes biztosítani a Dunán, mint a korábbiakban. A főpap a hazai tudományos életben is tevékenyen részt vett, ezért a Magyar Tudományos Akadémia is tagjává választotta. A érsek támogatta a magyar egyháztörténet okmányainak összegyűjtését és kiadatta Kézai Simon Gesta Hunnorum és Hungarórumát, valamint a Budai Krónikát. Ugyancsak ő állott a Jó és Olcsó Könyvkiadó Társulat bölcsőjénél, amelyből 1848-ban létrejött a Szent István Társulat. Rövid megfázás után, 1847. szeptember 18-án hunyt el. A Bazilika altemplomában, prímási fülkéjében temették el. Hetvenkét évet élt.

forrás: hídlap