Hasonlóan
ismétlődött meg a történet Kopácsy József esetében is, aki ugyan nemesi
családban született, de a familia elszegényedvén édesapja kőművesmesterként
kereste a kenyerét, tartotta el családját. Kopácsy 1775. május 30-án született
Veszprémben. Középiskoláit is itt, a „királynék városában” végezte, filozófiai
és teológiai tanulmányait pedig az Emericanumban, a Pázmány Péter alapította
Bölcsészettudományi Karon folytatta. Zircen szentelték pappá 1798. május
30-án. Hamarosan veszprémi plébános lett, miközben egyházjogot és
egyháztörténelmet
tanított. Ragyogó szónoki tehetsége elsőként, nagy nyilvánosság előtt
1809-ben, Károly Ambrus érsek temetésén csillant fel, noha eredetileg nem
ő lett volna a kijelölt szónok. Vilt József győri püspök ravatalánál
is ő mondotta a búcsúbeszédet. 1819 augusztusában pristinai címzetes püspök
lett. Fölszentelését Rudnay Sándor érsek végezte. Veszprémi püspöki székét
1825. február 26-án foglalta el, elnyerve így a királynék koronázási jogát.
1833-ban, a reformkor szándékainak megfelelően elrendelte a magyar nyelvű
anyakönyvezést. Számos templom építése mellett szülei házát átalakítva
teremtette meg a jeruzsálemhegyi iskolát. Igazi mecénás volt. Esztergomi
érsekké 1838. december 20-án nevezték ki, bár –amint Beke Margit írja-
a püspök előrehaladott korára hivatkozva ki akart térni a méltóság elől,
ám végül kénytelen volt engedni V. Ferdinánd császár és XVI. Gergely pápa
szándékának. Érseki széke elfoglalásában komoly nehézséget jelentett, hogy
részint nem volt a városban érseki rezidencia, másrészt anyagi okok miatt
igen lassan haladt a Bazilika építése is, amelynek folytatásával az időközben
meggyilkolt Pach János helyett a szintén nagyszerű építészt, Hild Józsefet
bízta meg. Hogy az építkezés mégis folytatódhasson, Klemens von Metternich
herceg tanácsára három esztendeig még megtarthatta a veszprémi püspökség
javadalmait is. Noha a pápa is ragaszkodott Kopácsy kinevezéséhez, a bíborosi
rangot janzenista színezetű gondolkodása miatt nem kaphatta meg. (A janzenisták
élesen szemben álltak a jezsuita tanítással, és bár nem okoztak egyházszakadást,
Róma soha nem fogadta el hitvallásukat.) A Bazilika építése mindenesetre
erőteljesebb lendületet vett, érdemes megjegyezni, hogy a kupola építésénél
alkalmaztak először fém rácsszerkezetet. Ekkor dolgozott Esztergomban
Marco Casagrande szobrász, Michelangelo Grigoletti és Ludwig Moralt festőművész
is. Kopácsy hercegprímás még megérhette, hogy 1845. augusztus 18-án ő
tűzhette föl a keresztet a kupolára és az oromzat felirata is az érsek
nevéhez fűződik. Ő építtette Gramling Ignác ácsmesterrel azt a hajóhidat,
amelyet 1842-ben adtak át rendeltetésének. Igaz ugyan, hogy a teherszállító
hajók előtt meg kellett nyitni, és ez kissé lassította a forgalmat, de
lényeesen nagyobb teherforgalmat volt képes biztosítani a Dunán, mint a
korábbiakban. A főpap a hazai tudományos életben is tevékenyen részt vett,
ezért a Magyar Tudományos Akadémia is tagjává választotta. A érsek támogatta
a magyar egyháztörténet okmányainak összegyűjtését és kiadatta Kézai Simon
Gesta Hunnorum és Hungarórumát, valamint a Budai Krónikát. Ugyancsak ő
állott a Jó és Olcsó Könyvkiadó Társulat bölcsőjénél, amelyből 1848-ban
létrejött a Szent István Társulat. Rövid megfázás után, 1847. szeptember
18-án hunyt el. A Bazilika altemplomában, prímási fülkéjében temették el.
Hetvenkét évet élt.
forrás: hídlap
Kopácsy József hercegprímás
2010-02-15 08:23
Könnyen hihetnénk, hogy az ország előmenetelében csak a nagytekintélyű, előkelő családok sarjai játszottak meghatározó szerepet, pedig ez korántsem így van. Gondoljunk csak történetesen a jobbágysorból fölemelkedett és kishíján a pápai tiaráig jutott Bakócz Tamásra.