A március 15-ei nemzeti ünnep alkalmából Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár társaságában művészeti elismeréseket adott át, köztük a Jászai Mari-, Liszt Ferenc- és Balázs Béla-díjat.

Kásler Miklós úgy fogalmazott, a művészet a lélek talán legfinomabb megnyilvánulása, a művész szeretne értéket adni az emberiségnek és lehetővé tenni az emberek közötti megértést.

Köszöntőjében a miniszter kiemelte, a magyar kultúra rendkívül gazdag, és nemcsak az egyénnek, de a nemzetnek is van lelke; biztos, hogy ez önazonosságunk része, több ezer éves kultúránkkal, hagyományainkkal, hitünkkel, történelmünkkel együtt.

A Várszínház vezetőjének elismerést Sopronban is ünnepelték. Horányi Lászlót 2014-ben Az üvegcipő című előadásban láthatták a soproni nézők, akik gyorsan megszerették. Nagyszerű alakítása után A revizorban is emlékezeteset játszott, majd a Macbethben két szerepet is megformált.

Az elmúlt évadban a közönség egyik kedvenc darabjában, a telt házakat vonzó a Hippolyt, a lakájban lépett színpadra. A következő szezonban is játszik a Petőfi Színházban, a Zenta, 1697. rockoperában énekel.

Horányi László ezeket a gondolatokat osztotta meg a Jászai-díj átvétele után:

- Többször elolvastam a levelet, amelyben értesítettek a díjról, hogy valóban nekem szól-e. Amikor meggyőződtem erről, kicsit nedvesedni kezdett a szemem. A nagy öröm és megtiszteltetés mellett eszembe jutott, hogy nem csak rólam szól ez az elismerés, hanem mindazokról, akik elkísértek és kísérnek ezen a pályán. A kollégákról, játszótársakról, rendezőkről, a háttérben dolgozókról. Róluk, akik nélkül nem lehetne színházi előadást létrehozni. Közös elismerés ez. Beugrott az agyamba néhány monológ A nagyrahivatott című előadásból, amelyben Bakócz Tamást játszom, s szinte ki sem jövök a színpadról. Felvillant előttem A félkegyelmű című produkció.

A komáromi előadással májusban megyünk a Nemzetibe, a MITEM-re (a Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozóra). Színházvezetőként 26 éve részese lehetek az Esztergomi Várszínház harminc esztendős történetének, a szabadtéri teátrum működtetésének, s ez is örömmel, felelősséggel tölt el. Sopron pedig számomra az a színház, ahol az igényes szakmai munka mellett igazi alkotói közösségbe kerülhettem.

Fontos állomás Az üvegcipő és A revizor számomra, s nagyon örülök, hogy a Zentáról szóló rockoperát is játszhatjuk. Ami pedig jelentős párhuzam, s szintén összeköti Esztergomot és Sopront, meg alkotó közösségeinket, hogy a várszínház és a Petőfi Színház is rendszeresen és elkötelezetten biztosít bemutatkozási lehetőséget a határon túli színjátszás képviselőinek, sőt, dinamikus együttműködésekkel erősítik a kulturális hidak létrejöttét. Ezért is örülök Pataki András és Gál Tamás elismerésének! (Varga Róbert)