Ám arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ekkor költöztette vissza Nagyszombatból Esztergomba Rudnay Sándor bíboros, hercegprímás, Magyarország főpásztora az érsekséget.Keresztelését 1760. október 4-én jegyezték be a Nyitra megyei Szentkereszt anyakönyvébe. Édesapja, Rudnay András helybéli köznemes-szolgabíró, édesanyja Döry Anna. Középiskolai tanulmányait a nyitrai piarista középiskolát követően a pozsonyi katolikus főgimnáziumban fejezte be. Nyomtatásban is megjelent disszertációját a pesti egyetemen írta, majd 1783. október 12-én szentelték pappá a nagyszombati szeminárium kápolnájában. Rövidke házitanítóskodás után néhány hónapig káplánként szolgált a Pozsony megyei Csesztén, majd a nagyszombati helynökségen látott el jegyzői feladatokat. 1788-ban Vilt József nagyszombati vikárius titkárának nevezte ki. Ebben jelentős szerepe volt teológiai képzettségén túl példátlanul tökéletes német nyelvtudásának is. Ettől fogva karrierje meredeken ívelt fölfelé. 1805-ben már az esztergomi káptalan kanonokja, majd 1809-ben I. Ferenc császár megbízásából a Magyar Udvari Kancellária tanácsosa. Szolgálatait a császár nem sok idő elteltével az esztergomi Szent Tamás prépostsággal jutalmazta. 1815 szeptemberétől Erdély püspöke. Itt rövid idő alatt rendezte az egyházmegyék szervezeti problémáit. 1818-tól ő irányította az egész erdélyi katolikus oktatás igazgatását. I. Ferenc császár végül 1819. július 12-én Firenzében kelt dekrétumában helyezte a hosszú ideje betöltetlen esztergomi érseki székbe. A pápa néhány hónap múlva megerősítette a kinevezést, felmentve egyúttal a prímást az erdélyi püspöki címe alól, egyben felhatalmazta, hogy költöztesse vissza az érsekséget Nagyszombatból Esztergomba, az ősi főpapi városba, majd hamarosan bíborossá nevezte ki. Rudnay Sándornak gyakorlatilag mindenre gondja volt, amit feladatának vélt, a tűzvédelem megszervezésétől az erkölcsi értékrend betartatásán túl a szociális igazságtalanságok felszámolásáig. Számos templomot emelt az ország legfőbb egyházmegyéjében, amelyek közül természetesen a legfontosabb az esztergomi Bazilika építése volt. A nagyszabású építkezés 1822-ben kezdődött, az alapkő letételére április 23-án került sor Szent Adalbert ünnepén. Rudnay nem titkolt célja volt, hogy az egykori és már csak romjaiban meglévő Szent Adalbert-székesegyház helyén megépíti a magyar Siont – írja Käfer István –, így téve Esztergomot régi rangjához méltóan az ország egyik központjává. Haláláig azonban pénz hiányában végül a komplexumnak csak egyes részei készültek el: maga a székesegyház altemploma, az oldalfalak, az Ószeminárium épülete és a Sötétkapu. Mindezek mellett az ő érseksége idején épült fel a Szent Anna-templom, vagy amint a városban közkeletűbben nevezik, a Kerektemplom. Az építés első vezetője ekkor Pach János volt. 1830. szeptember 28-án még királlyá koronázta Pozsonyban V. Ferdinándot, azután 1831. szeptember 13-án váratlanul elhunyt. Hamvait Esztergomban, a székesegyház sírboltjába temették el. Rudnay Sándor személyében az ország egyik legnagyobb hatású főpapja szállt a sírba.

forrás: hídlap