A Görög Katolikus Egyház esztergomi története:
A templomot a városban Rác-templomnak nevezik. Már a szerbek ide települése előtt is keresztény élet zajlott itt, johanita kolostor állt a templom és a parochia helyén. A templom tehát a középkori magyar keresztény történelem hű tanúja. Később több hullámban keleti szertartású (görög keleti) szerbek, rácok áramlottak fel a Duna partjára, ide, a Duna-kanyarba is. Dinkó Davidov 1990-ben, Belgrádban kiadott könyve szerint az esztergomi szerb sajkások már a török idők előtt is rendelkeztek Esztergomban imaházzal, feltehetően fatemplommal. Az 1690-es nagy kivonulásuk után 1710-ben már torony nélküli kőtemplomot építettek, Szent Mihály és Szent Gábor arkangyal tiszteletére. Ennek felújítását és toronnyal való ellátását 1765-ben kérték Mária Terézia királynőtől, aki meg is segítette a szerb közösséget, a templom falai és tornya az 1768-as állapotot mutatják. A templom elé az utcai frontra ekkor parókia is került.
Mivel a szerb lakosság a múlt század közepére kihalt Esztergomban, a város 1970-ben átvette a templomot és a parochiát, de sajnos az épületek tönkrementek. A templom berendezései, ikonosztázionja a szentendrei Szerb Múzeumba kerültek. Különböző, egészen szélsőséges elképzelések születtek a rác-templom „hasznosítására” (zeneiskola, nyomda, szociális otthon). A Görög Katolikus Egyház 2000-ben kapta meg az épületegyüttest a várostól. A nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásából elkezdődött a műemlék együttes helyrehozatala, majd folytatódott a következő években. Ez évben már a kövezet is megújult és megtörtént a külső tatarozás. Már csak az ikonosztázion újjászületése van hátra. Az egyházközség 2003-ban, Mennybemenetel ünnepére érte el, hogy temploma van a Királyvárosban. A templom felújításával párhuzamosan elkezdődött, folyt a paróchia újjáépítése is. Ez évben Szent István ünnepére készen lett a megújult paróchia is, amelynek alagsorában johanita kolostormúzeum kap helyet. A Görög Katolikus Egyház révén folytatódhat a keleti szertartás jelenléte az ország szívében!
1999-től szórvány-paróchia működik Esztergomban és környékén. Az új egyházközség első paróchusa Dr. Cselényi István Gábor püspöki tanácsos, főiskolai tanár, aki annak idején a Teológia című folyóirat és az Új Ember munkatársa, majd sokáig a nyíregyházi Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola tanára.
Kik azok a Görög Katolikusok?
Még a legtájékozottabb katolikusok sem mindig tudják hova helyezni a görög katolikusokat. Sokan összetévesztették őket az ortodoxokkal (a görög keletiekkel, vagy a pravoszlávokkal). Pedig a görög katolikusok ugyanúgy katolikusok, mint a római szertartásúak, ugyanúgy a Szentatya alá tartoznak, s épp ezért ugyanúgy érvényesek a szentségeik, római szertartású is bármikor részt vehet a liturgiájukon, gyónhat, áldozhat nálunk, csak épp a szertartás, rítus tekintetében a keleti hagyományokat őrzik. Ezért görög, vagy bizánci szertartású katolikusoknak is szokás nevezni őket.
De mit is tudunk az egyháztörténetből? Az első évtizedben a kereszténység egységes volt. Még Szent István is olyan Magyarországot alakított ki, amely egyaránt magába fogadta a nyugati és keleti kereszténységet, sőt tudjuk, a magyarság hamarabb találkozott kelettel, mint nyugattal, még a honfoglalás előtti időkben. A keleti egyház-szakadás 1054-ben ment végbe, amely nyugati és keleti egyházra osztotta a kereszténységet, azóta beszélhetünk római katolikus és ortodox egyházról. A keletiek közül azokat, akik újra elfogadták a pápa főségét s így az uniót, görög katolikusnak nevezzük.
A régi Magyarország területén három jelentős unióról beszélhetünk. Az ungvári unió 1646-ban, a munkácsi unió 1651-ben és a gyulafehérvári unió 1700-ban volt, az ország keleti részén ezzel több milliói keleti szertartású került akkor a Katolikus egyház kebelébe. A máriapócsi könnyezés (1696) már a görög katolikusok hitét igazolta!
A mai görög katolikus egyház szempontjából elsősorban a Munkácsi Egyházmegye játszott döntő szerepet, ennek területén az évszázadok folyamán magyarajkú hívő közösség alakult ki, a kárpátaljaiak az 1848/1849-es szabadságharcban is a magyar ok oldalán harcoltak. Az észak- alföldiek Hajdúdorog környékén célul tűzték ki a magyar liturgikus nyelv elérését. Ennek a küzdelemnek az eredmény volt a Hajdúdorogi Egyházmegye kialakulása, X Pius alatt, 1912-ben. Trianon után ez az egyházmegye lett a görög katolikusság bázisa, emellett az Eperjesi Egyházmegye itt maradt részeiből állt össze a Miskolci Apostoli Kormányzóság, és 1968-ban alakult meg az ország többi részét magába foglaló Szórvány-helynökség, amelyhez Esztergom és környéke is hozzá tartozik görög szempontból. Napjainkban a három rész egy kézben összpontosul, a hajdúdorogi megyéspüspök (jelenleg Dr. Keresztes Szilárd) joghatósága alatt. Mintegy 300.000 görög katolikus él hazánkban, 180 egyházközség keretében, 200 lelkész lelki vezetése alatt.
1999-től szórvány-paróchia működik Esztergomban és környékén. Az új egyházközség első paróchusa Dr. Cselényi István Gábor püspöki tanácsos, főiskolai tanár, aki annak idején a Teológia című folyóirat és az Új Ember munkatársa, majd sokáig a nyíregyházi Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola tanára.
