Gniezno

Népessége: 68.943 fő (2017)

A testvérvárosi szerződés 1994-es aláírását megelőzően már számos jelenség is alátámasztotta ezt. Ide tartozik Jan Sobieski szobrának restauráltatása, s a tiszteletére évente megrendezett koszorúzási ünnepség. Évente visszatérően ad otthont Esztergom - az önkormányzat által is támogatott - Sobieski vízitúra résztvevőinek. Számos kulturális program valósul meg kölcsönösen minden évben a két városban; 2008-ban a Szent István Napok rendezvénysorozatra egy jazz tánccsoport és egy kórus érkezett Gnieznóból; novemberben pedig Mudrák Attila kiállítása nyílt meg Gnieznóban. A lengyel kapcsolatokat, köztük a testvérvárosit is a Magyar-Lengyel Baráti Társaság és az Esztergomi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat példaértékűen ápolja.

Gniezno (németül Gnesen, régi magyar neve Gnézna) lengyel város Nagy-Lengyelország vajdaságban, a gnieznói járásban. A város a gnieznói tóvidéken fekszik, a Jelonek, a Świętokrzyskie és Winiary tavak veszik körül. Gniezno a vajdaság hatodik legnagyobb városa. Területe 49 km², népessége 68.943 fő.1975-1998 között a város a poznańi vajdasághoz tartozott. A gnieznói főegyházmegye érseki székhelye.

A város története
Az ember legkorábbi nyomai a késő paleolitikumban mutatható ki. Az egyik szláv törzs, a polánok államának egyik fontos vára volt Gniezno.
A város alapításának legendája: három testvér, Lech, Cseh és Rusz áthatolt a rengetegen helyet keresve, ahol letelepedhetnek. Hirtelen egy halmot vettek észre, ahol egy magányos tölgyfán egy sas ült. Ekkor Lech azt mondta: „Ez a fehér sas lesz a népem címere, a tölgyfa köré várat építek és a sas fészkéről Gniazdónak nevezem”. (Gniazdo lengyelül fészket jelent.) A többi testvér tovább ment helyet keresni népüknek, Cseh délre ment, Rusz keletre.
A legutóbbi időkig úgy vélték, hogy a VIII. sz. végén a félig legendás Popiel-dinasztia uralkodása alatt épült fel Gnieznóban a polán hercegség vára és a váraljai település, melyet fából és földből épült fal vett körül. Ezzel szemben a legújabb dendrokronológiai vizsgálatok azt mutatták, hogy a gnieznói vár csak 940 körül épült, vagyis Siemomysł alatt, a Piast-dinasztia idején. Gnieznónak, mint a hercegség megerősített székvárosának ilyen késői datálása mindazonáltal nem zárja ki egyáltalán, hogy a helyén nem működött a VIII. és IX. század fordulóján a polánok kultikus központja, melynek területén valószínűleg a törzsi hercegek uralkodtak. A X. században Gniezno lett a Piast állam egyik székvárosa Poznań és Giecz mellett. (Székvárosból, vagyis olyan helységből, ahol hercegi palota állt, több is volt, azonban a „Dagome iudex” szerint a lengyel állam formális fővárosa Gniezno volt.)
1000-ben zajlott le a gnieznói kongresszus, melyen Vitéz Boleszláv és III. Ottó német-római császár vett részt. A kongresszuson alapították a gnieznói érsekséget. Ez volt az első érsekség a lengyel történelemben, amellyel a lengyelek a függetlenségüket szerették volna biztosítani a Német-római Császárságtól.
1025-ben Gnieznóban koronázták Vitéz Boleszlávot Lengyelország első királyává. 1038-ban a várost I. Břetislav cseh herceg támadta meg, felgyújtotta az alsóvárost, rombadőlt, kirabolt katedrálist hagyva maga mögött. Látva a pusztítást, Megújító Kázmér herceg a fővárost áthelyezte Krakkóba.
Gniezno 1239-ben kapott városi privilégiumot.

1331-ben a várost rabolva és pusztítva elfoglalta a Német lovagrend. Az újjáépítés és gazdasági fejlődés Nagy Kázmér nevéhez fűződik. II. Ulászló uralkodása alatt 1419-ben a gnieznói érsek Lengyelország prímásának címét, valamint kardinális rangot kapott.
A soron következő években Gniezno nagy bel- és külkereskedelmi központtá vált. Minden évben Szent Adalbert, Szent Bertalan, Szentháromság és Szent András napján vásárt tartottak. Ezen vilniusi, minszki, breszti, sziléziai, morva, olasz, flandriai, angol, hamburgi, nürnbergi és frankfurti kereskedők vettek részt. A kereskedelem fejlődése az ipar fejlődését is maga után vonta. Gniezno Krakkó után a művészetek, különösen a zene központja volt.
Idők folyamán járványok, tűzvészek és idegen hadak támadásai következtében Gniezno fokozatosan veszített Lengyelországban betöltött pozíciójából. A XVIII. században azonban újra jelentőségre tett szert. 1768-ban Gniezno vajdasági székhely lett.
Lengyelország felosztásai alatt Gniezno Poroszországhoz, majd 1815-ben a Bécsi Kongresszus határozata alapján a Poznańi Nagyhercegséghez került, mely Poroszország része volt.
1918-ban a nagy-lengyelországi felkelés egyik fő központja volt. 1919-ben a függetlenség megszerzése után a város járási székhely lett. Gniezno visszakapta a régi címerét is a sassal és koronával. A német megszállás alatt Gniezno az inowrocławi helytartósághoz tartozott. 1945. január 21-én a várost elfoglalta a Vörös Hadsereg, néhány nappal később felgyújtották a gnieznói katedrálist.
A II. világháború után a város gyors fejlődésnek indult.

Magyar vonatkozás
Magyar szempontból azért jelentős, mert itt helyezték örök nyugalomra Árpád-házi Boldog Jolánt 1298-ban (apja IV. Béla, anyja a konstantinápolyi császári családból való Laszkarisz Mária).

Koronázások a gnieznói katedrálisban
* 1025. április 18. – Vitéz Boleszláv
* 1025. december 25. – II. Mieszko Lambert és felesége, Lotaringiai Richeza
* 1076. december 25. – Merész Boleszláv és felesége, Wyszesława Światosławówna
* 1295. június 26. – II. Przemysł és felesége, Brandenburgi Margit
* 1300. július 25. – II. Vencel
 

Testvértelepülések
Esztergom (Magyarország)
Speyer (Németország)
Anagni (Olaszország)
Falkenberg (Svédország)
Saint-Malo (Franciaország)
Roskilde (Dánia)
Veendam (Hollandia)
 

A város honlapja: https://www.gniezno.eu/