Név |
Átadva |
Határozat |
Rainer Durstewitz |
2006. június 4. |
184/2006.(V.12.) |
Sági József |
2006. június 4. |
184/2006.(V.12.) |
Dr. Micsinai Ervin |
2007. május 27. |
279/2007.(IV.26.) |
Varga Dezső |
2007. május 27. |
279/2007.(IV.26.) |
Balogh Péter |
2008. május 11. |
307/2008.(IV.17.) |
Németh Vince |
2008. május 11. |
307/2008.(IV.17.) |
Boldog Özséb (1200 körül–1270. január 20.) Nevéhez fűződik a magyar eredetű szerzetesrend, a pálosok alapítása és megszervezése, amely mind vallási, mind művelődésügyi téren igen jelentős szerepet játszott nemcsak hazánk, hanem a szomszédos népek kultúrájának történetében is. Esztergomban született és a Szent István által alapított káptalani iskolába járt. Pap lett, az esztergomi főkáptalan tagjai közé iktatta. Jövedelmét a szegényeknek osztotta szét, olvasásnak, tanulásnak, írásnak szentelte magát. Följegyezték róla, hogy ,,egyetlen percet sem hagyott kihasználatlanul'': könyveket írt, és „a kánonjog tudományában kiválóan járatos volt''. A tatár pusztítás a fiatal kanonok lelkében komoly szemléletváltozást okozhatott, s még inkább a remeteség felé hajlíthatta. Miután négy éven át kivette részét az újjáépítésből, lemondott a kanonokságról, javait szétosztotta a rászorulók között, és Vancsai István érsek engedélyével 1246-ban Szántó közelében a sziklás rengetegbe vonult. A pilisi remete első ténykedése az volt, hogy hármas barlangja alatt, a forrás mellé letűzte a szent keresztet. In Cruce salus, 'keresztben az üdvösség': ez volt a jelszava és meggyőződése. Rómába megy, hogy szerzetalapításhoz a Szentszék jóváhagyását és megerősítését megszerezze. Sikerül megnyernie Aquinói Szent Tamás pártfogását IV. Orbán pápánál, aki jóváhagyja a rendet. Huszonnégy évet töltött Özséb a Pilisen, húsz éven át szervezte, irányította, kormányozta rendjét. Az 1256. évi esztergomi zsinaton mint tartományfőnök vett részt. A zsinati jegyzőkönyvet is aláírta: ,,Eusebius prior prov. Ord. S. Pauli Primi Eremitae'' (Özséb, Első Remete Szent Pál rendjének provinciális perjele). Ebből a hivatalos elnevezésből rövidült le a rend népies neve: pálosok. Az 1250-ben alapított Pilisszentkereszt után IV. Béla király átadta a pálosoknak pilisi vadászlakát a Szentlélek tiszteletére (Pilisszentlélek, 1263), a század végén pedig az utolsó Árpád-házi király, III. Endre a Pilisszentlászlón alapított pálos rendházat (1290). Özséb Pilisszentkereszten halt meg, súlyos betegség után. Halálos ágyán a szabályok pontos megtartására, testvéri szeretetre és jó példaadásra buzdította testvéreit. Az általa alapított templom sírboltjában temették el. A végleges egyházi jóváhagyást 1308-ban kapta meg a rend.