Esztergom: Babits Mihály-díj „Esztergom Kultúrájáért”

Babits Mihály (1883-1941) Szekszárdon született, erősen vallásos értelmiségi család gyermekeként. Tanulmányait Pesten és Pécsett végezte. 1900-tól kezdett verseket írni, ekkor azonban még nem gondolt nyilvánosságra. Budapesten latin-magyar szakon szerzett tanári diplomát. Baján, Szekszárdon, Fogarason, Újpesten és Budapesten tanított. Első műveivel a Holnap című antológiában jelent meg (1908). 1909-ben jelenik meg első kötete (Levelek Iris koszorújából). 1911 folyamán jelent meg második kötete (Herceg, hátha megjön a tél is). 1911-től az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban kezdett dolgozni. 1912-ben kezdte a Dante-fordítást. Egy verse ürügyén (Játszottam a kezével) hazafiatlansággal vádolták, fegyelmi indult ellene, elvesztette tanári állását, nyugdíjaztatta magát. 1916-ban megjelent harmadik verseskötete, a Recitativ. A Nyugat főmunkatársa volt, majd 1919-ben egyetemi tanár. Az ellenforradalom után megfosztották ettől az állásától is. 1921 folyamán összeházasodott Tanner Ilonával. 1933-ban írta utolsó regényét, Elza pilóta, vagy a tökéletes társadalom címmel. Babits Mihály lett annak az alapítványnak a kuratóriumi elnöke, melyet az 1927-ben elhunyt Baumgarten Ferenc hozott létre a rossz sorsú költők számára. 1929-től főszerkesztője lett a Nyugatnak. Lírájában egyre jobban látszott az egyre pesszimistább világszemlélete, amelyet csak fokozott, hogy gégerákot kapott. 1938-ban gégemetszést hajtottak végre rajta. Miután nem tudott beszélni, beszélgető füzetén keresztül érintkezett a külvilággal. Az erkölcsi felháborodás, a humánum féltése fordította szembe a fasizmussal. 1934-ben jelent meg Az európai irodalom története című műve. 1938-ban írta a Jónás könyvét, majd 1939-ben a Jónás imáját. 1941-ben érte a halál. Esztergomi kötődése 1924-ben indult az Elő-hegyen lévő ház megvásárlásával. Ezt követően a költő itt töltötte nyarait, itt fogadta barátait, a Nyugat munkatársait, melyet az épület aláírásokkal borított fala igazol. Barátságot kötött Einczinger Ferenccel, akin keresztül meghatározó szerepet töltött be a kor esztergomi kulturális életében. Nem csak azért kötődik a városhoz, mert számos műve itt született vagy tartalmában kötődik Esztergomhoz, hanem mert egy sajátos szemléletmódot, életfilozófiát képviselt és adott át azoknak, akikkel kapcsolatba került.