A Labor MIM-ről szóló írásunk főként Pálmai László 1985-ös Esztergom Évlapjaiban lévő dolgozatára támaszkodik, és ez az ipartörténeti cikk 1938-at jelöl legelső dátumként. Akkor kapta meg az esztergomi polgármestertől az iparengedélyt az Aero-Ever Kft, mely a Labor MIM elődjének tekinthető. A Kft. neve is jelzi, ami az említett helyi hatósági dokumentumban szerepelt: repülőgép építésére, repülőgép alkatrészek készítésére és mindezek forgalomba hozatalára és javítására kaptak engedélyt. Esztergom a meghatározó személyiségek városa, ez ebben az esetben is így volt, az Aero-Ever Kft-t többek között az a Rubik Ernő vezette, akinek fia később feltalálta a világhírű Rubik-kockát. Az üzem kezdetben 10-15 főt foglalkoztatott, a kicsinek tűnő létszám ellenére, valamint a vállalatot súlytó gazdasági nehézségek dacára olyan gépeket alkottak, melyek európai viszonylatban is komoly elismerést váltottak ki a nyugati tervezőkből és gyártókból. A gyár műhelyeiből a következő, a korszakot is némileg jelképező nevű típusok kerültek ki: Szittya, Tücsök, Kánya, Vöcsök, Pilis, Cimbora, Kevély, Móka, Futár, Koma vitorlásgépek és a Pinty nevű, saját tervezésű, motoros repülőgép. A közlekedési eszközök készítése mellett a vállalat műhelyeiben a legkülönfélébb sportszerek termelését is megkezdték. Az 1948-as államosítást követően bővült a gyár profilja: tojáskeltető berendezés, melegházi ablakkeret, méhkaptár, faládák, lakókocsik és babakocsik készültek Esztergomban, de megmaradt a repülőgépgyártás is. 1955-től indult meg a fémépítésű JAK-18 típusú, motoros iskolarepülők sorozatgyártása, amelyből a gyár két prototípust, a Pajtást és a Super-Futárt is elkészítette, ezek tömeggyártására itt azonban már nem kerül sor.
Esztergom egyik legnagyobb gyára az ötvenes évek közepére szépen kibővült, a főszereplőként említhető Árok utcai főépületben a fontosabb üzemrészek és az adminisztráció foglalt helyet. A forradalmat követően, ahogy Pálmai László dolgozatában írja „a jelentős hányadot kitévő repülőgépgyártás és javítás elvesztette 1956 előtti jelentőségét, anyagi és erkölcsi bázisát”.

A politika közbeszól
Ezzel szemben a rendszerváltástól innen inkább vélhető az, hogy a gyár a háború előtti és alatti időben megalapozott nemzetközi hírneve, nyugati kapcsolatai, magas szakmai tekintélye nem volt kívánatos az „ellenforradalom” utáni, a szovjet mintára működő népgazdaságot erőltető időkben. Ennek megfelelően a repülőgépgyártást elsorvasztották, a kelet-európai országok moszkvai irányítású gazdasági társulása parancsainak engedelmeskedve létrehozták a szocialista blokk céljait kiszolgáló, a KGST és Varsói Szerződés országainak piacaira termelő új vállalatot, a Labor Műszeripari Műveket. Az új gyár 1960. január 1-jén indult, az Árok utcai épületegyüttesben, és a későbbi C-telep üzemegységnél a műszeripari gépkocsik készítése mellett ipari hűtőszekrények, termosztátok, parafinszekrények, tégelykemencék és vegyifülkék, valamint orvosi rendeltetésű készülékek termelését végezték. A cég három év alatt a szocialista rendszer viszonyaihoz mérten igen nagy szakmai tekintélyre és egyfajta önállóságra tett szert. 1963-ban már műszeripari nagyvállalatról beszélünk, a Labor MIM esztergomi gyára vált a fővárosival összevont vállalatrészekkel együttes cég központjává.
A vállalat, ahogyan a szocialista népgazdaság esztergomi cégei szinte kivétel nélkül mindannyian számos kulturális és sportegyesületet támogattak városunkban. A Labor MIM patronálta például Esztergomban az akkor még eredményeket is felmutatni tudó Vasas futball klubot, mely nevébe bele is illesztette a MIM szócskát. A vállalat a városban élő sportolókhoz hasonlóan bánt a művészekkel, a gyár szellemi és anyagi lehetőseihez mérten egzisztenciát biztosított egyes alkotóknak. Mindez ma már vehető komoly jótéteménynek is, mert bár világos, hogy az „átkos” rendszer mindent egy közös kalapba bekasszírozó és onnan elosztó álkegyessége a felbomláshoz vezetett, Esztergom 60-as, 70-es években épült sport és tan- és egyéb intézményeinek egy részét az LMIM-hez hasonló gyárak fejlődése biztosította. A cég főépületével szemközti részen 1972-ben adták át a különös, a legerőteljesebb fantáziával is egy gigászi tökre emlékeztető építményt, az ebédlőt és kultúrházat.
A tárgyalt építménykomplexumban működő vállalat minden bizonnyal a 60-as évek végén, a 70-es évek elején volt a csúcson, ekkor számos egyéb más műszer mellett a Labor MIM húsz féle rendeltetésű komplett laboratóriumot, illetve különböző célra, gépjármű felépítmény karosszériákat is gyártott. Az 1974-es évtől kezdve még olasz exportra is szállított a vállalat, igaz, ezúttal a profiljába nem igazán illő zsaluzó elemek gyártásába fogott és végezte azt 1981-ig. Az említett ipartörténeti leírásból tudjuk, a cég a 70-es évek második felétől kezdve számtalan, a vállalat struktúráját alapjaiban érintő átalakításra kényszerült, ezek a folyamatok, az akkor még oly szentnek vélt szocialista típusú gazdaságban is szükségszerűek voltak, többek között például a fluktuáció, a piaci és technológiai igények gyors váltakozása.
A rendszerváltás azonban a Labor MIM-t sem kímélte: a gyár, akár a keleti-blokk ipari jelvényeként hullott a porba. A 90-es évek első felében bezárt a létesítmény, az Árok utcai épületre lakat került.  Kollár István fotóművész akkor az elhagyott épületben készített fényképsorozatának kiállításával hívta föl a figyelmet a nagy múltú építményre, az oly sok mindent megélt Labor MIM-re, amelynek épülete ma több kisebb cégnek, vállalatnak ad otthont.  

Pöltl Zoltán