Hám
János a gyöngyösi Hám József csizmadiamester és Pócs Franciska másodszülött
gyermeke. A későbbi főpap tizennégy esztendős koráig szülővárosában
a ferenceseknél tanult, majd a rozsnyói gimnáziumba került, de középiskoláit
végül Egerben fejezte be, ahol hamarosan a helyi papnevelde növendéke lett.
1804. március 17-én szentelték áldozópappá. Előbb teológiai tanárként
működött, majd 1817-től kanonok. Tíz esztendő múlva –az egyébként csöndes,
leginkább a visszavonultságot kedvelő kanonokot- I. Ferenc a szatmári
egyházmegye püspökének nevezte ki. Lelki alkatára, egész habitusára jellemző,
hogy olyan szociális és oktatási intézményeket létesített, amelyek valamennyi
keresztény felekezet előtt nyitva állottak –írja róla Bárdos István.
1829-ben a várossal közösen létrehozta a Szatmárnémeti Városi Szegények
Intézetét, ténylegesen fölszámolva ezzel a városban az utcai koldulást.
1830-ban letelepítette székvárosában az Istenes Szent Jánosról nevezett
irgalmas rendi szerzeteseket, rájuk bízva az 1839-re felépült Irgalmas-rendi
Kórházat. Ezután Tanítóképzőt szervezett és 1842-ben megalapította a szeretet
leányainak Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek Szerzetes
Társulatát. 1847. szeptemberében Kopácsy József hercegprímás halálával
megüresedett az esztergomi érseki szék. A márciusi forradalom után, mint
a püspöki kar rangidős főpapja arra kényszerült, hogy minden meggyőződése
ellenére elmondja a nemzet által elvárt hálaadó istentiszteletet Pozsonyban,
ám a Te Deum-ot követően visszavonult egyházmegyéjébe. Alkatából adódóan
irtózott a forradalomtól és általában mindenféle erőszakot elutasított.
Érthető ambivalnciával fogadta tehát, amikor június 25-én V. Ferdinánd
neki juttatta az esztergomi érseki széket. A kinevezést ezzel a felkiáltással
fogadta: „Domine, elevans allisisti me!” (Uram, fölemelvén vetettél le
engem!) Ekkorra már a tényleges hatalom gyakorlója a Kossuth vezette Honvédelmi
Bizottmány volt, amely felszólította a püspöki kart, hogy járjanak el az
uralkodónál a békés rendezés érdekében. Hám azon a véleményen volt, hogy
a feliratban ne szerepeljen más, mint hogy „a püspöki kar az ország pusztulását,
de főleg a hívek vallásosságának és erkölcsösségének romlását tapasztalja,
s ezért …. könyörög a felségnek, hogy …. eme csapások elháríttassanak,
megszűnjenek.” A feliratot a császár elfogadta ugyan, de Hám János
egyidejűleg elvesztette mind az udvar, mind pedig Kossuth híveinek a bizalmát.
Windischgratz és Jellacic Budára érkeztével a kormány Debrecenbe menekült,
a püspöki kar azonban Pesten maradt. Bár tiszteletét tette a hercegnél
és anyagilag is támogatta, Windischgratz a felajánlott összegen túl további
egymillió forintot követelt a klérustól. Miután itthon hazaárulónak
nyilvánították,
Bécsbe menekült, ahol találkozott az időközben trónra került ifjú Ferenc
Józseffel, majd Prágában a lemondatott V. Ferdinánddal. Nem sokkal később,
1849. júniusában történt, hogy meglátogatta őt Felix von Schwarzenberg
és megkérdezte: nem kívánna-e lemondani az esztergomi érsekségről és a
prímási méltóságról? Hám eképpen válaszolt: „Tegyen velem a fejedelem,
amit az Úrban legjobbnak ítél; én részemről megnyugszom bárminő
rendelkezésében.”
Alexander Bach belügyminiszter is hangsúlyozta: az érsekből minden kellék
hiányzik a prímási szék betöltésére, mivel eddigi életének javát aszketikus
viszavonultságban élte le, „így országának legmagasabb egyházi állására
alkalmatlan.” Az érsek haladéktalanul megírta lemondó nyilatkozatát és
visszatért egykor székhelyére. Szatmári püspökségét haláláig megőrizte.
1857. december 30-án megtartotta élete utolsó szentmiséjét, majd még aznap
elhunyt. Utódja, Meszlényi Gyula püspök 1896-ban kezdeményezte Hám János
boldoggá avatásának elindítását. Az összegyűjtött dokumentumokat át is
adták Rómának, a szentszék döntése máig folyamatban van.
forrás: hídlap
Aszkézis és politika
2010-02-22 10:54
A számtalan jellemző emberi tulajdonság egyike az ambíció, amelyet adott esetben nevezhetünk hatalomvágynak. Kevesen vannak, akik könnyedén megválnának valamely tisztségtől, amelybe a sors vagy a szerencse helyezte őket. Ezen kevesek közé tartozik Hám János esztergomi érsek.