Csernoch
János 1852. június 18-án született a Nyitra megyei Szakolcán, szegény
parasztcsaládban.
Szakolca akkoriban a szlovák nyelvterület egyik kiemelkedő központja volt.
Gyors fölemelkedését nem csupán kivételes tehetségének, hanem páratlan
nyelvtudásának is köszönhette. Anyanyelvén kívül beszélt magyarul, csehül
és németül, majd későbbi tanulmányai során elsajátította az olasz, a lengyel,
a ruszin, a román, az ukrán a francia és a spanyol nyelveket is, de életrajzírói
soha nem felejtik el megemlíteni, hogy jellegzetes szlovák akcentusa bármely
nyelv használatakor fölismerhető volt. Novák Pál nagyszombati érseki helynök
bátorítására szülei a szakolcai gimnáziumba íratták. Latin nyelvtudásával
itt is hamarosan elismerést vívott ki, így történt, hogy a középiskola
negyedik osztályának elvégzése után az esztergomi bencés gimnáziumba került.
Teológiai tanulmányait a Pázmáneum növendékeként a bécsi egyetemen
végezte. Amint Erdő Péter írja róla: „bár szenvedélyesen foglalkozott
a szentírástudománnyal, később… a kánonjog kreatív és magas szintű művelője
lett”. Rövid pasztorációs munka után Simor János érsek Esztergomba helyezte,
ahol a szemináriumban teológiát tanított, majd elnyerte az irodaigazgatói
tisztséget. Apponyi Albert kultuszminiszter javaslatára 1908-ban
csanádi püspökké nevezték ki. Ő alapította meg a hajdúdorogi egyházmegyét
és hathatósan közreműködött a híres Provida kezdetű pápai konstitúció
Magyarországra való kiterjesztésében, amely a protestánsokkal kötött vegyes
házasságok egyházjogi kezelését egy ideig jelentősen megkönnyítette. Nagy
gondot fordított a katolikus oktatás és nevelés megszervezésére, a szemináriumi
képzés színvonalának emelésére. A Városy Gyula halálával megüresedett kalocsai
érseki székre 1911. március 8-án kapott kinevezést. Vaszary Kolos prímás
betegsége miatt már ekkor gyakran ő vezette a püspöki kar tárgyalásait.
Vaszary Kolos bíboros 1912 októberében lemondott érseki tisztségéről.
Esztergomi érsekké 1912 novemberében Csernoch János kapott kinevezést.
Mivel több helyről az a vád érte, hogy ő eszközölte ki elődje lemondását,
így kezdetben nem akarta vállalni a tisztséget, de Ferenc József és a Szentszék
ragaszkodott Csernoch személyéhez. Kinevezését az uralkodó így indokolta:
„Azért nevezem ki önt, mert olyannak ismerem, aki éberségével kellő időben
fogja a katolikus egyház jogait és szabadságát fenyegető veszedelmeket
felismerni és azokat kellő tapintattal elhárítani”. A császár halála
után 1916. december 30-án ő koronázta királlyá IV. Károlyt a Mátyás-templomban.
A Tanácsköztársaság idején esztergomi palotájába vonult vissza, ám nem
sokáig volt ott sem nyugalma, az épületet elfoglalták, a Keresztény Múzeum
és a Főszékesegyházi Kincstár gyűjteményét pedig államosították, ennek
ellenére – bár fölajánlották neki – az országot nem volt hajlandó elhagyni.
A kommün bukása után (1919. augusztus elsején) visszaköltözött palotájába,
az államosított egyházi kincseket ismét jogos tulajdonba vette, sőt sikerült
a románoktól megszereznie Ipolyi Arnold korábban eltulajdonított értékes
gyűjteményét is. Legitimista főpapként mindvégig hűséges maradt IV.
Károlyhoz, de az ideiglenes kormányzóság intézményét célszerűnek tartotta.
Így került sor Horthy Miklós kormányzóvá választására 1920. március elsején.
A párizsi béketárgyalások során gyakran tanácskozott az antant bizottság
Magyarországon lévő tagjaival és kérte a Szentszék közbenjárását is Magyarország
érdekében. Baráti kapcsolata a királyi családdal IV. Károly mindkét sikertelen
visszatérését követően is megmaradt, ám a későbbiekben a legitimisták
támogatására már nem volt hajlandó, Horthy kormányzóságát ellenben elismerte.
Még részt vett a chicagói Eucharisztikus Világkongresszuson 1926-ban, majd
egy esztendő múlva, 1927.július 25-én esztergomi palotájában rákban halt
meg, miután végrendeletében mindent a főegyházmegyére hagyott. Július
29-én helyezték el nagy részvéttel a Bazilika kriptájában. Síremlékét
Klebersberg
Kunó kezdeményezésére állították.
forrás: hídlap
A történelmi Magyarország utolsó prímása - Csernoch János
2010-04-20 07:33
Kivételes körülmények között futotta be nem mindennapi karrierjét a szlovák származású magyar főpap, Csernoch János érsek, a történelmi Magyarország utolsó prímása.