Scitovszky
János a 19. század egyik legmeghatározóbb esztergomi érseke egy szlovák
falusi tanító fiaként született az Abaúj vármegyei Bélán 1785. november
elsején. Középiskolái elvégzése után Rozsnyón lett papnövendék, majd
Nagyszombatban
szerzett filozófiai doktorátust. Működését nem lelkipásztorként kezdte,
főpásztora a rozsnyói líceum filozófia és matematika tanárává nevezte
ki, de foglalkozott teológia morálissal és egyháztörténelemmel is. Részt
vállalva az országos politikában, követ volt a reformkor nyitányát jelentő
1825. évi országgyűlésen, ahol paptársai közül felszólalásaival a legnagyobb
tekintélyre tett szert. Az uralkodó 1827-ben rozsnyói püspökké nevezte
ki. Legfőbb célja egyházmegyéje rekatolizációja volt. Amint Cséfalvay
Pál írja, a protestantizmussal szemben három áhítat-formát szorgalmazott:
a Mária-tiszteletet, a szentek ereklyéinek tiszteletét és a búcsújárásokat.
Mindezt úgy, hogy a szinte egészében protestáns rozsnyói egyházmegyében
kevés volt a katolikus templom, a pap és az iskola. Scitovszky minden papját
személyesen ismerte, minden bérmálást maga végzett és tizenegy esztendő
alatt mintegy tíz templomot építtetett. Már első római útja során ereklyéket
kért és kapott XVI. Gergely pápától. Számtalan búcsújárást vezetett, gyakorta
megfordult Sasvárott, Kistapolcsányban és Mátraverebélyen. Nem véletlen
tehát, hogy egyszerűen „búcsújáró püspöknek” nevezték. Szepessy Ignác
halála után pécsi püspök lett. Itt is templomokat és iskolákat épített,
miközben székvárosa tanítóképzőjének összes kiadásait magára vállalta.
Az idős pedagógusok számára megalapította a Néptanítók Nyugdíjintézetét,
de törődése kiterjedt a kórházakra és a börtönökre egyaránt. Szegényházat
alapítva megszüntette pécsi egyházmegyéjében a koldulást. Időközben ismeretséget
kötött Liszt Ferenccel, akihez ettől kezdve életre szóló barátság fűzte.
Bár 1848-ban bőségesen adakozott a haza oltárán, Kossuthék törekvéseit
csak addig támogatta, amíg azok megmaradtak a királyság törvényes keretei
között. Ennek ellenére Hám János esztergomi érsek lemondása után, a kialakult
zűrzavarban – vélhetően legitimista magatartásának köszönhetően –
a király kinevezte Magyarország prímásásává. Esztergomi székét 1850. január
6-án foglalta el. Az aradi tizenhárom életének megmentése érdekében négy
alkalommal kereste fel a császárt és nem egyszer kérte az alkotmányos rend
helyreállítását, ám Ferenc József nem teljesítette a prímás kéréseit. Ennek
ellenére, vagy talán éppen ezért, az országba látogató uralkodót következetesen
magyar nyelven köszöntötte. Nagy gondot fordított a Bazilika építésének
befejezésére, szobrászokkal, kőfaragókkal kötött szerződéseket, elkészíttette
a prímási trónt és a kanonoki stallumokat. 1852-ben a szentatya bíborossá
nevezte ki. Bár az esztergomi Bazilika még korántsem volt kész, Scitovszky
János elhatározta a főszékesegyház fölszentelését. Az időpontot 1856.
augusztus 31-re tűzte ki. A ceremóniára meghívta az akkor még magyar királlyá
sem koronázott Ferenc József császárt, a szentelési mise komponálására
és vezénylésére pedig régi barátját, Liszt Ferencet kérte fel. A misén
szentbeszédét a magyar mellett szlovák és német nyelven is elmondta. Az
ország közhangulatát jól jellemzi Arany János 1857-ben írott A walesi bárdok
című költeménye, de magában a prímásban is egyre határozottabbá vált az
ellenérzés a bécsi abszolutizmussal szemben. Tömegeket megmozgató 1857-es
mariazelli zarándoklata nyílt tüntetés volt a bécsi kamarilla ellen. 1859.
november 6-án tartott aranymiséje ismét alkalmat nyújtott a főrendeknek,
hogy kifejezzék reményüket, miszerint a prímás végre hajlandó lesz megkoronázni
az uralkodót, ám erre nem került sor, míg végül Bécsbe hívták, hogy
rendreutasítsák.
„Fájlalom, hogy őszinteségem rosszallást váltott ki, de lelkiismeretem
ellen sohasem fogok szólani” – hangoztatta nagy eréllyel és bátorsággal.
Ennek ellenére mégis előkészítőjévé vált Deák 1865-ös híres Húsvéti cikkének,
amely elindítója lett az Osztrák-Magyar Monarchiát megteremtő 1867-es
kiegyezésnek. Ám ezt Scitovszky János bíboros, hercegprímás már nem érhette
meg. 1866 szeptemberében agyvérzést kapott. Még lediktált betegágyában
egy búcsúlevelet Ferenc József császárhoz, majd október 19-én meghalt.
Több főpap és népes asszisztencia közreműködésével október 23-án temették
el az esztergomi Bazilikában.
forrás: hídlap
A búcsújáró püspök
2010-03-02 10:45
Még azt mondják, hogy a 19. században nemzetek és nemzetiségek nem fértek meg egymás mellett abban a hatalmas birodalomban, amelyet Osztrák Császárságnak, Habsburg Birodalomnak, vagy a későbbiekben Osztrák-Magyar Monarchiának neveztek. Erre cáfol rá Scitovszky János személye és munkássága.